Elöljáróban magamról illetve a golffal való kapcsolatomról annyit, hogy hosszas rákészülés után, 2006-ban kezdtem golfozni, és egy tíz éves szünet után, 2022-ben újrakezdve a játékot, most a nyolcadik golf szezonomban járok. Hozzá kell tegyem, a golf nem csak az elkezdés után nem sokkal, de az újrakezdéskor is kiemelt és megkülönböztetett figyelmet kapott az életemben, nemcsak mint hobby, sport és játék, hanem mint önismereti és önfejlesztő eszköz is.

Még meleg sötétben, szinte öntudatlanul indult útnak, de a világossal, a hűvös is megérkezett. Eleinte nem is érzékelte, hogy hová, vagy merre megy, de még azt sem, hogy egyáltalán halad. De mindez nem is volt fontos. Szinte vitette magát azokkal, akik ott voltak, és ez teljességgel természetesnek tűnt.

A komposztdézsa Mónival érkezett. Pontosabban ő hozta. Még pontosabban én hoztam. Mónival együtt. Két éve szeptemberben, már a pandémia első hulláma után. A teljességhez hozzátartozik, hogy a dézsát akkor már nyolc éve ismertem. Mónit pedig még régebben.

Hol vannak az elszánt férfiak, a névtelen vadászok, kik hajnalban fegyverrel a kezükben vadászni indulnak, hogy gondoskodjanak családjukról vagy törzsükről, akár aznapra, akár egy hónapra, akár az egész hideg télre?

Bár Kulináriába eddig nem sok kirándulást tettünk, amikor elmentünk sosem bántuk meg. (Egy kivételével. L) Kulináriai, pontosabban azon belül Gourmet-ba tett kirándulásainkban a legfőbb közös, hogy mindig Mónival voltam, és talán ezért is maradtak meg emlékeimben olyan élesen, hogy irodalmi feldolgozásuk, még évek múltán sem jelent gondot. Sőt! Nagyon is kedvtelve gondolok vissza ezekre az alkalmakra, amik sokkal inkább ALKALMAK voltak, mint étkezések.