Salzmann Zoltán

Könyvek és írások

Salzmann Zoltán
Bridge - kézirat - Salzmann Zoltán

Bridge

kézirat

Salzmann Zoltán hatodik kézirata formailag a bridzs művészetéről íródott, ugyanakkor tartalmát és mondanivalóját tekintve korántsem csupán a kártyajáték világába kalauzolja el az olvasót.

A szerző a játékon keresztül három olyan életterületet igyekszik bemutatni, amiről eddig alig, vagy egyáltalán nem lehetett ismerete a nagyérdeműnek.

Az első fő téma a társasági bridzs világa, pontos és könnyen érthető leírást adva a játék szabályairól és kereteiről. Mindezek megismerése után, ha megtanulni ugyan még nem, de érteni már mindenképpen lehet a játék működését.

A könyv második kiemelt része a társasági bridzs kevés dologhoz hasonlítható, sajátos hangulatát idézi fel. Az évtizedek óta összeszokott csapatot alkotó asztaltársaság világának leírásán túl egyúttal az összejövetelek számos pozitív hozadékát is életszerű példákon keresztül szemlélteti, alátámasztva a megállapítást, miszerint bridzselni összejárni tanulságos, jópofa és elgondolkodtató– azaz jóval több, mint egyszerű kártyaparti.

Az írás harmadik lényegi mondanivalója pedig maga Salzmann Zoltán életébe enged betekintést- méghozzá a bridzs szemüvegén keresztül. A szerző gimnáziumi éveitől kezdődően meséli el a játékkal való különleges kapcsolatát, kihegyezve a 2012 és 2017 közötti időszakra, amikor a bridzs a könnyed kikapcsolódás mellett egy teljesen új minőségben jelent meg az életében.

Elmondása szerint a kártyajáték ekkor lett belső fejlődésének fokmérője, egy olyan eszköz, amin keresztül tűpontosan tudja látni és érezni, hogy lelki, mentális és spirituális fejlődése milyen mérföldkőnél tart.

A könyv megírását a játékért való rajongás mellett egyúttal az ismeretlenség és a társadalmi sztereotípiák kihívásai is motiválták: A szerző szerint ezzel a témával azért is vágta nagy fába a fejszéjét, mert a magyar lakosság döntő része sajnos vagy nem rendelkezik róla ismeretekkel, vagy az átlagembertől távoli, úri passziónak tartják. Tudatos életszemléletének teret engedve összegzésképpen kijelentés helyett kérdéssel zár a szerző: hogyan lehetséges olyan irodalmat alkotni, aminek a végére az olvasó érdemben kerül közelebb a játék világához, vagy akár kedvet is kapjon annak kipróbálásához.