Golftanulásom valós, és golfkalandjaim virtuális történetét külön könyvben is megörökítettem, de azt gondolom, hogy az, elsőre túl hosszú olvasmány lenne, még az érdeklődők számára is.
Ezen jóval rövidebb írásom célja, hogy aki még nem ismeri ezt a nagyszerű sportot, játékot vagy időtöltést, az megismerje mindazokat az előnyöket, amire a golfozás kapcsán garantáltan szert tehet az ember.
A golf, mint az egyik legsokoldalúbb tevékenység
A golffal kapcsolatos kedvcsináló írásomat kezdjük annak áttekintésével, hogy az, aki már tud golfozni, milyen különböző megfontolásokkal golfozhat, ami rögtön rámutat a golf egyik legnagyszerűbb tulajdonságára, a sokoldalúságára.
Talán még itthon is a legáltalánosabb a társasági célú golfozás. Ennek, főleg a nyugati golf klubokban óriási hagyományai vannak. Nagyobb klubokban szinte minden nap van valamilyen verseny, ami inkább társasági esemény, mint tényleges küzdelem. Évtizedek, vagy akár évszázadok alatt a különböző klubok fő célcsoportja is kialakultak. Singapurban például jól elkülöníthető klubjuk van az ügyvédeknek, az orvosoknak vagy az állami alkalmazottaknak, így mindenki alapvetően a saját társaságában tud játszani. Az egyes klubok közönsége lassan idehaza is elkülönül egymástól, de ez nem csak a tagsági díj mértékének tudható be. Ugyanakkor a külföldön hagyományosnak tekintett élénk klubélet idehaza, leginkább csak kezdeményekben található meg.
Az üzleti célú golfozás hazai gyakorlata egyelőre gyengécske. Leginkább azért, mert az üzleti élet szereplői közül nagyon kevesen (bár egyre többen) golfoznak, és akik igen, ők majdnem mind ismerik is egymást, mert nincs sok golfozó. Üzleti vagy kapcsolatépítési célra a golf azért használható fel zseniálisan, mert egy tizennyolc szakaszos pálya lejátszása közben a játékosról szinte minden fontos kiderül. Mert mi volna fontosabb egy üzleti partnerrel kapcsolatban, mint az attitűd, az pedig tizennyolc szakasz alatt bizony nem rejthető el. A golf és az üzlet összeköthetőségét saját tapasztalatból is meg tudom erősíteni, hiszen az általam 2023. áprilisa óta rendszeresen szervezett Business Golf eseményekkel kapcsolatban csak pozitív tapasztalataim vannak.
Főleg ketten játszva a golf ideális szinte bármilyen üzleti, szakmai, emberi, társadalmi, vagy akár politikai téma részletes és alapos megbeszélésére is, ami figyelembe véve a hazai vitakultúrát nagyon előremutató. Talán az eddigi legpozítívabb példa, hogy a háború kitörése után nem sokkal, egy ukrán hölggyel már kilenc szakasz alatt is előrébb jutottam a helyzet megértésében.
Coach golfnak akkor nevezem a helyzetet, amikor játék közben az egyik játékosnak kifejezetten célja, hogy a másikat segítse, az ő (nem feltétlen golffal kapcsolatos) kérdésében való előrelépésben. Értelemszerű, hogy ehhez mindkét fél aktivitására szüksége van, a golfon túl is.
Ha az ember történetesen saját ügyében szeretne előrébb jutni, és van módja egyedül játszani, akkor saját szóhasználatomban ezt meditatív vagy problémamegoldó golfnak nevezem. Az ember előveszi a problémát az első szakaszon és elkezd vele foglakozni. Majd üt és folytatja a lamentálást, majd megint üt, és megint folytatja a gondokozást. És így tovább addig, míg rá nem jön a kérdés lényegére, vagy akár a megoldásra is. Minthogy ez a módszer engem már nagyon sokszor kihúzott a csávából, mindenkinek csak ajánlani tudom.
Találkoztam olyan játékossal is, aki nyíltan vállalata, hogy számára a golf, élete egy adott időszakában leginkább terápiás célú volt, és az elért (terápiás) eredményről nagyon lelkesen nyilatkozott. Sőt én magam is mentem már ki úgy a pályára, hogy azért mentem, hogy a szó szoros értelmében „kiüssek” valamit magamból vagy hogy „elüssem” az időt.
Természetesen működik a gyakorlási célú golf is, amikor az embernek kifejezetten az a célja, hogy gyakoroljon. Ehhez ráadásul sok esetben még igazi pálya sem kell, elég egy gyakorló, ami anyagi szempontból is jóval kedvezőbbé teszi a helyzetet.
Elvileg ugyanis a golfpályán nincsen mód a klasszikus értelemben vett gyakorlásra, azaz egy ütés többszöri elvégzésére.
A legtöbbet talán a (nemzetközi) versenygolfról hall az átlagember (főleg amióta a golf olimpiai sportág lett), de ennek is legalább három szintje létezik.
Első szintje az egy csoportban (flight) játszó játékosok egymás közötti, ad-hoc, szinte baráti versengése, aminek semmilyen következménye nincsen, legfeljebb a győzelem öröme illetve az, hogy ki fizeti a sört a kör után.
Az amatőr versenyzés már akár komolyabb is lehet, de ez még mindig csak a műkedvelők, általában egynapos szórakozása, akár klubon belül, vagy klubok között.
Az igazi golfverseny a két vagy többnapos nemzeti versenyekkel kezdődik, és két vagy három szinttel feljebb a nemzetközi profi liga legnagyobb versenyeivel zárul, amelyek rövidebb-hosszabb selejtezők után általában négy napig tartanak.
Kiválóan használható a golf pusztán alkalmi testmozgásra is, vagy rendszeresebben kilátogatva a pályára, egészség megőrzésre (egészségügyi golf), ahol a legfőbb cél, hogy az ember rendszeresen mozogjon, és az eredmény inkább az elfáradás, mint a teljesítmény vagy az ütésszám.
Ausztráliában a társadalombiztosítás évente egy pár golfcipőt ad a golfozó nyugdíjasoknak, hogy ezzel is motiválja őket a rendszeres pályára járásra. Hiszen mennyivel jobb, ha a nyugdíjasok a golfpályán sétálnak, mintha az SZTK-ban ülnek. Talán az sem véletlen, hogy a hazai golfélet egyik legaktívabb korosztálya az 55 feletti szenioroké.
Aki inkább a teljesítményre vágyik, neki a sport célú golf lehet a megoldás, ahol már nem csak a pálya teljesítése, hanem a pálya minél jobb, vagy minél többszöri teljesítése lehet a cél és ahonnan szinte egyenes út vezet a versenyzéshez.
Sajátos és talán az egyik legdrágább formája a golfnak az utazási célú golf, aminek szintén legalább két szintje van. Az egyik, amikor az ember utazik, és közben golfozik is, ha van rá módja, vagy a másik, amikor már kifejezetten golfozási céllal választ magának úti célt, akár egy bizonyos pályára, akár egy régió több pályájára.
Fontos jelezzem, hogy a fentebb leírt különböző típusú golfelfoglaltságok közül a játékos – a profi versenygolf kivételével – akár naponta szabadon választhat, és választásában saját szempontjain kívül szinte semmi nem kell, hogy befolyásolja.
Ezen rövid kitekintés után azt járom körül, hogy saját és játékostársaim meglátása szerint, mi minden jó a golfban, és miért van az, hogy egyesek a világ legjobb sportjának/időtöltésének/játékának tartják, ráadásul a golfozók többsége szerint, ez nem is feltétlen alaptalan.
A golf, mint sport
Sportként tekintve a golfra (akár szabadidős, akár amatőr, akár versenysportként) számos előnnyel rendelkezik más sportágakkal szemben, vagy éppen velük egyetemben.
A golf első és talán egyik legfontosabb előnye a fentebb már részletezett változatosság. Azaz nem csak egy-két féleképpen lehet rá tekinteni, hanem rettentő változatosan és ennek a változatosságnak, gyakorlatilag sem idő, sem tér nem szab határt, különösen nem a világ körülbelül 32.000 golfpályája, amelyek között hasonlók lehetnek, de egyformák biztos nincsenek.
Szintén a változatosság része, de egészen más értelemben, hogy egy golfjátékos teljes pályafutása során, soha nem kerül sor két egyforma ütésre. Még akkor sem, ha történetesen a hazai pályát már többszázadszor játssza meg, hiszen két ütés között mindig van különbség, ha másban nem az időjárásban, minthogy a golf alapvetően szabadtéri sport.
További előny, hogy a golf gyakorlatilag négy évszakos sport, és bár a hivatalos statisztika szerint a hazai golfjátékra alkalmas napok száma mindössze 220 nap, ez a valóságban majdnem 300 vagy akár 330 nap is lehet, hiszen kevés az a golfpálya, ami a globális felmelegedés következében télen, több mint két hónapra bezár. A többi napra pedig az a mondás igaz, hogy nincs rossz idő a golfhoz, csak rossz öltözet.
A golfnak évszakban jó kiegészítő sportja lehet télen a síelés, hiszen amikor hó van, akkor zárva vannak a pályák, illetve nyáron a vitorlázás, vagy surf, ami pedig akkor a legjobb, amikor a golfpályán már kezd túl meleg lenni.
Óriási előnye a golfnak, hogy gyakorlatilag partner nélkül is teljes tud lenni a golfélmény. Kevés olyan sport van, amit teljes értékűen lehet egyedül, párban és csapatban is űzni. Ilyen szempontból a golf jóval jobb választás, mint az egyéni sportok (pl. futás) vagy mint a hagyományos csapatsportok, ahol matematice is legalább négy ember kell a gyakorláshoz, de az igazi jó játékhoz, főleg a versenyhez, sokszor tíz, huszonkettő vagy akár több.
Talán ide sorolható az az előny is, hogy ha többen jönnek össze, mint az ideális, akkor itt játék közben nem kell cserélni, mint a fociban, azaz a játékkal töltött bruttó és nettó idő megegyezik.
A golfpálya ápoltsága és sokszor már majdnem szépsége és főként természet közelisége inkább csak extra előny, hiszen a teremsportokkal szemben számos szabadtéri játék létezik. A golfélmény sok szempontból majdhogynem a tereplovaglással, vagy a terep (sí)futással vetekedik, főként, ha az ember számára ismeretlen pályán játszik.
Óriási előnye a golfnak, hogy hála az alapmozgásának, séta+lendítés, szinte kortalanul űzhető, hiszen gyakorlatilag nem kerül sor lényeges erőkifejtésre. Tudom, hogy vannak extrém korú futballisták, úszók, vagy evezősök (például a nagybátyám, még nyolcvanhárom felett is rendszeresen kijár a Római-partra) de ő inkább az üdítő kivételek közé tartozik. A golfban viszont, főleg az egészségügyi golfban még a hetven vagy hetvenöt év sem számít kirívóan magasnak. Sőt nemrég egy nyolcvanhárom éves úriemberrel játszottam együtt.
Számos ismerősöm kezdett golfozni, amikor az első, majd a rendszeresen visszatérő sérülések után elmaradt először a foci, majd a squas, később pedig a teniszpályáról.
A golf messze több mint sport
A golf egyszerű sportként való megítélése óriási hiba lenne, amit nem szabad elkövetnünk. Nyilván az olvasó is belátja, hogy szinte minden sportban messze több van, mint ami elsőre látszik, de ezt csak bizonyos szint felett tapasztalja meg az ember. (Lásd például extrém esetben a hegymászás, ahol a szint, akár objektíven és méterben is mérhető.)
Azonban akik rendszeresen és jó szinten golfoznak (mondjuk 15-20 hcp alatt), mind megerősítik, hogy a golf nagyon sok szempontból tényleg olyan, mint az ÉLET. Hogy pl. egyszer fent, máskor lent, és ezt el kell tudni viselni. És hogy nem érdemes sem az előző, sem a következő szakasszal vagy ütéssel foglakozni, hanem arra kell koncentrálni, ami éppen következik, vagy amiben éppen benne van az ember. És aki az ütések kapcsán megtanulja kizárni az összes zavaró tényezőt, az lesz eredményes, mert az adott feladatot attól függetlenül tudja a lehető legjobban megoldani, hogy mi volt előtte, és mi jön utána.
Ha a következő részt le szeretném egyszerűsíteni, akkor azt kellene írjam, hogy az elmondottakon túl, a golf egy komplex önismereti és jellemformáló eszköz is, amit a golfozó aktuális élet és/vagy egészségi állapota szerint arra használhat, amire akar, de a golfpályán azzal mindenki tisztában van, hogy a játék közben mindig kiderül az ember igazi énje.
A jellemformálásnak nagyon sok oldala van, amiben a golffal kapcsolatban csak néhányat szeretnék megemlíteni.
Igazságosság. Ez alatt azt értem, hogy a játékos senkit, de tényleg senkit nem okolhat, ha valami nem úgy sikerül, ahogy szerette volna. Itt nincs ellenfél, akihez alkalmazkodni kell, vagy akit le kell győzni, mint mondjuk a küzdősportokban. Itt többnyire nincsenek csapattársak, akiket okolni lehet az eredmény miatt. Itt az ember maga választ ütőt, maga dönt az ütésről és maga is hajtja végre. Azaz mást hibáztatni tényleg balagaság, amit mégis sokan elkövetnek. És aki (még) a golfban (is) mást hibáztat, az ezt (szinte) automatikusan teszi meg bármi másban is.
Az igazságossághoz kapcsolódik az őszinteség, hiszen a golf megtanít őszintének lenni, nem csak mással, hanem saját magunkkal szemben is. Hiszen az ember eldicsekedhet bárkinek, hogy ő milyeneket ütött a golfpályán, de hogy ebből mennyi a valóság, azt leginkább ő tudja. És míg másokat be lehet csapni, addig magunkat sokkal nehezebb és nem is éri meg. Mert kivel legyen az ember őszinte, ha magával nem?
Ide tartozik még a szabálykövetés, vagy tisztességesség kérdése. A játékoson, főleg ha egyedül játszik, senki sem kéri számon a szabályok megtartását, de ez még versenyen is ritka. Ám amikor az ember saját magával versenyez, akkor pontosan tudja, hogy csalt-e vagy sem.
Önzőség. Fura kimondani, de a golf alapvetően egy önző sport. (Talán ezért is játssza oly sok üzletember, vállalkozó és politikus, persze inkább külföldön.) Önző, hiszen a pályán alapvetően saját magunkkal vagyunk elfoglalva, és a célunk éppen az, hogy minden külső zavaró tényezőt kizárjunk, és csak magunk legyünk ott az ütéskor. Hogy ez az önzőség kinek jön be és kinek nem, az változó, de aki csak csapatban tud jól tejesíteni, neki a golf tényleg nem biztos, hogy való. Vagy éppen azért, lehet, hogy nagyon is!
Ennek az önzőségnek az egyik vizsgája lehet például, hogy az ember hogyan játszik, a nála gyengébbek társaságában. Ha ő is lecsúszik arra a szintre, ahol a játékostársai vannak, akkor nem volt elég önző, mert mégis befolyásolta őt, a többiek gyengébb teljesítménye. Ha a többiek játszanak jobban, akkor eléggé önző volt, de ez a többiek javát is szolgálta.
Meggyőződésem, hogy a golfnak van egy jó adag önbizalom erősítő és növelő hatása is. Nem csak arra gondolok, amikor az ember másokkal játszik és nézik ütés közben (amit el kell tudni viselni), hanem arra is, hogy egy kevésbé jó golfozónak is lehetnek ragyogó ütései, ami extra motivációt adhat, és saját tapasztalatból mondom, hogy ad is.
Golfozásom egy szakaszában egyáltalán nem írtam az eredményeimet, hanem csak a legjobb ütéseket jegyeztem meg, és szinte minden alkalommal volt is néhány. Ezek után elkezdtem komolyan azt gondolni, hogy jól játszom. Majd amikor elkezdtem írni az eredményeket, akkor ért a kijózanodás (őszinteség) hogy bizony mesze nem játszom olyan jól, mint gondolom. De ettől még minden alkalommal lejöhettem a pályáról boldogan és önbizalomtól duzzadva.
A golf, mint üzleti és menedzsment eszköz
A golf talán legfontosabb és legközvetlenebb önismereti, és főként vezetői, vagy akár üzleti hozadéka a döntések minőségével kapcsolatos azonnali (és sokszor kíméletlen) visszajelzésben fogalmazható meg, de kétségtelen, hogy ez igazán, már csak a pályajáték során tapasztalható meg.
Ehhez tudni érdemes, hogy minden egyes ütés kapcsán a játékosnak több döntést is meg kell hoznia.
Az első egy stratégiai döntés, hogy az adott labdát, a játék, a szakasz, az időjárás, a versenytársak, az eddigi eredmény, a még hátralevő szakaszok és még számos más szempont megfontolása után, hogyan akarja megjátszani, és ehhez a labdát hova szeretné ütni. Ez a döntés elvileg végtelen számú lehetőséget tartalmaz, de gyakorlatban legalább három-négy esélyes, még akkor is, ha általában van ideális(nak tekintett vagy gondolt) megoldás.
A második döntés az ütőválasztás, azaz hogy a játékos melyik ütőt fogja használni a lehetséges tizennégyből. Ebben általában legfeljebb két vagy maximum három reális lehetőség között kell/lehet/érdemes választani, és a döntés súlyát itt is növeli, hogy nincs mód a próbálgatásra, hiszen azt az ütést, ami következik, az ember nem ütheti meg újra. Legfeljebb egy másikat. Azaz az ember soha nem tudja meg, hogy mi lett volna ha…
A harmadik döntés az ütés típusára vonatkozik. Itt alapvetően kb. tíz körüli, tehát véges számú elvi lehetőségből kell a lehető legjobbat kiválasztani, amiben már nem csak elvi, hanem nagyon gyakorlatias kérdéseket is meg kell vizsgálni. Nevezetesen pl. a labda fekvése, a zavaró tényezők (fák, víz akadályok, homok bunerek), a saját mentális állapot, a szél iránya és ereje, hogy a fűnyírás irányáról és a green sebességéről ne is beszéljek. Mindezek figyelembevételével kell megválasztani azt az ütésformát, és a hozzá tartozó lendítés nagyságát, amitől a játékos a legjobb eredmény elérést reméli.
Sajátos helyzet alakul ki a greenen, ahol csak a gurító ütőt (putter) szabad használni és csak gurítani (puttolni) szabad, viszont cserébe az embernek rendkívüli figyelemmel kell megválassza nemcsak az ütés irányát, hanem a tempóját (erejét) is, és ebben tényleg szinte végtelen számú lehetőség közül kell kiválasztani és megvalósítani azt az egyet, ami a labdát a lukba küldi.
Ha a játékos ezeket a döntéseket/választásokat megtette, akkor kerül sor az ütés/gurítás végrehajtásra, ami szinte azonnali (kb. 40 mp) visszajelzést ad a döntés helyességét illetően. És ez után lehet elgondolkozni azon, hogy mi nem volt jó, abban a biztos tudatban, hogy még egy ugyanilyen eset soha nem lesz.
Mindent összevetve belátható hogy egy közepes szintű játékos a 18 szakaszos pályajáték mintegy négy órája során kb. 90-100 esetben kerül többszörös döntési helyzetbe, és a meghozott döntés minőségét illetően, szinte azonnal visszajelzést is kap. És saját magán kívül senki másnak nem tehet szemrehányást, hiszen a golfpályán más játékosnak tanácsot adni még kérésre sem szabad. Kérni pedig végképp nem illik, kivéve az edzőtől.
Óriási szerepe van a golfban (persze más sportban is) az elv és a gyakorlat különbségének. Az ember ugyanis elvben kitalálja a jó megoldást, amit aztán a gyakorlat vagy visszaigazol, vagy nem, de az eredmény egy perc alatt megvan. És ez nem csak a kivitelezésre igaz, hanem a célkitűzésre és az eredmények értékelésére is.
Ha futball példát kellene hozzak, akkor a szabadrúgást citálnám ide, de a foci jó része nem szabadrúgásból áll, bár a szintén golfpályán űzhető footgolf egyre nagyobb ismertségnek örvend, legalábbis idehaza.
Van a golfnak még négy olyan hozadéka, amit már gyakorlás közben is ki lehet próbálni. Ilyen például, az, hogy az ember folyamatosan törekszik egy mozdulatsor tökéletesítésére, ami lehet akár ötven labda ugyanonnan, ugyanoda való elütése, ahol az eredmény önmagáért beszél. Itt nem kell, és nem is lehet megmagyarázni, hogy ez jó volt, csak éppen ez vagy az, mert a luktól való távolság mindennél egyértelműbb, és ráadásul pontosan ki is mérhető. Azaz, aki pontosságra és precizitásra törekszik, annak a golf kiváló gyakorlóeszköz.
Hasonlóan már gyakorlás közben is felfedezheti az ember a golf sokoldalúságát az ütések végrehajtás kapcsán. Bár a tucat körüli ütéstípus nem tűnik nagy számnak, mindegyiket tökéletesre csiszolni, bizony óriási munka és talán még senkinek nem is sikerült, mert még a nagymenőknek is vannak gyenge, vagy inkább gyengébb pontjaik.
Ugyanide tartozik az apró különbségek azonosításának lehetősége, hiszen az előbb említett ötven labdát nem csak ugyanonnan lehet elütni, hanem mindegyiket egy kicsit más helyről is, ami lehetőséget teremt a nüanszok figyelembevételére vagy begyakorlására is.
Tekintettel arra, hogy a nálam jobb játékostársak egyhangú véleménye szerint 10-15-ös hendikep alatt minden fejben dől el, meglátásom szerint a golf alkalmas eszköz arra is, hogy a játékos szinte azonnali visszajelzést kapjon saját mentális állapotáról is. Hogy ezt ki, mire és hogyan használja, az pedig nyilván élethelyzet kérdése.
Van a golfnak még két aspektusa, ami a fentebb körüljárt döntésen kívül, üzletemberek és vállalkozók számára további rendkívüli hozadékkal bír, igaz ezek egyike, csak egyszeri kipróbálásra alkalmas.
Aki felnőtt fejjel kezd golfozni, mint a hazai golfozók túlnyomó többsége, ő a golfot tekintheti egy olyan eszköznek is, amiben megtapasztalja, hogy hogyan kezd neki egy számára teljességgel új dolognak, amiben nincsen korábbi tapasztalata vagy előtanulmánya. A tapasztalat rendkívül érdekes lehet azoknak, akik eddig csak olyanba mertek belevágni, amit már többé-kevésbé ismertek.
Külön érdekessége lehet ennek a folyamatnak, ha golfot tanuló nem sajnálja az időt és energiát a folyamat adminisztrálásra, és így a tevékenység befektetés-hozam alakulását is megismerheti, nevezetesen, hogy mit vitt és mit hozott neki ez az új tevékenység.
A golf üzleti vagy kapcsolatépítési hozadéka közé tartozik, az is, hogy az ember a golfpályán alapvetően olyanokkal találkozik, akik már többé-kevésbé megélték a golf jellemformáló valóságát, azaz tudják milyen az embernek őszintének lenni nem csak saját magával, de másokkal is. És aki azt a szintet nem érte el, az alighanem abbahagyta a golfjátékot, vagy megmaradt a golfgyakorlón.
Van a golfnak még egy területe, amiben kiválóan használható, főleg azok számára, akik már magabiztosan, azaz legalább 20-25 körüli Hcp-vel játszanak. Ők azok, akiknek a játék már nem igényli a teljes odafigyelésüket, azaz golf közben már másra is tudnak figyelni, legyen az kapcsolatépítés, vagy csoportos, esetleg páros együttműködés.
Minthogy magam is rendszeresen játszom párban és csapatban is, látom, hogy micsoda előnyei vannak, ha az ember nem csak magával van elfoglalva, még akkor is, ha ennek esetemben általában az eredmény látja kárát.
Külön előnye a golfnak, hogy tekintettel a nemzetközi szabályokra, az ember, ha megszerezte a megfelelő hendikepet, akkor a világ gyakorlatilag bármely pályájára bejelentkezhet játszani, akár egyedül, akár a helyiekkel együtt, ami nemzetközi kapcsolatépítésre is ideális terep. Ráadásul a golf szókincse nem olyan terjedelmes, hogy azt akár idegen nyelvtudás nélkül, ne lehetne elsajátítani.
Ha ez a golf ennyire jó, akkor miért nem golfozik mindenki?
Óhatatlanul felmerül az olvasóban a kérdés, hogy ha a golf tényleg ennyire nagyszerű tevékenység, akkor miért van az, hogy nem golfozik mindenki, azon az hetvenmillió nemzetközi és alig egy-két (?) ezer magyar játékoson kívül, aki igen.
Ezzel kapcsolatban a külföldről semmiképpen sem szeretnék nyilatkozni, mert ott nem ismerem a helyzetet és az itthonit sem teljes mélységben, de erről azért van véleményem.
A golfozók átlagosnál kisebb számát és számuk átlagosnál lassabb növekedését a magam részéről három fő ok köré sorolom, és ebben nincsen benne sem a kormányzati támogatáspolitika, sem a sportág hazai megítélése, sem a hazai szövetséggel kapcsolatos (jogos vagy jogtalan) kritika, bár ezek változásai alighanem segítenének a helyzeten. Sőt az okok közé azt sem sorolom be, amit korábban írtam, nevezetesen hogy a golfozóról játék közben tényleg kiderül, hogy milyen fából faragták. És ezt (itthon) nem mindenki szereti.
Az egyik legfőbb ok, amiért kevesen golfoznak az az infrastruktúra hiánya, nevezetesen az, hogy nem csak golfpálya van kevés, de még golfgyakorló sincsen sok.
Ha jól belegondolok, akkor a Dunától keletre gyakorlatilag nincs érdemleges golfgyakorlásra alkalmas intézmény, azaz a fél országnak gyakorlatilag nem elérhető egy igazi golfpálya sem.
A második ok, ami miatt véleményem szerint kevesen szánják el magukat a golfozásra, az az időhiány. Ahhoz ugyanis, hogy az ember egy jó szinten tudjon játszani, ahhoz bizony több gyakorlásra van szükség, mint pl. a síelés esetében, még akkor is, ha pályaengedélyt, már akár tíz óra tanítás után is lehet szerezni. De a kellemes és jó hangulatú golfozáshoz legalább három-négy hónapig érdemes rendszeresen gyakorolni, ami úgy tűnik a nagy többségnek sok, hiszen akár síelni, akár vitorlázni, már egy-két hét alatt is meg lehet tanulni. Vagy legalábbis hajóvezetői engedélyt meg lehet szerezni, és a síeléshez még papír sem kell.
Az időhiány a játékra magára is igaz, hiszen egy tizennyolc szakaszos pálya megjátszása, utazással és készülődéssel együtt, legalább 6 óra, és ez akkor is így van, ha mindig nem feltétlenül kell tizennyolc szakaszt játszani.
A harmadik ok, ami miatt sokan bele sem vágnak a golfozásba, azaz anyagi oldal. A tapasztalatom ugyanakkor az, hogy a golf feltételezett költségei sokkal nagyobbnak tűnnek, mint a tényleges költségek. Ezt nem részletezném, mert mint annyi minden mást, a golfot is sok szinten lehet űzni (lásd változatosság), de alapszinten megtanulni golfozni, már akár egy-két százezer forintból is lehet. Ráadásul egy egy éves golfköltségvetés, megfelelően megválasztott klubtagsággal már akár félmillió forintból is kihozható, amivel gyakorlatilag már korlátlan játéklehetőséghez juthat a játékos. Hogy ez az összeg sok vagy kevés, azt mindenki maga dönti el, de amikor egy hajóhely éves bérleti díja a Balatonon (akár 2-el kezdődő) hétszámjegyű összeg, akkor azért érdemes elgondolkozni azon, hogy a golf tényleg drága sport-e?
Hogy a soknak, vagy nem soknak tartott összeget ki tudja és akarja megengedni magának (az egészsége, a szórakozása és/vagy az önfejlődése érdekében) az nyilván kérdés, de aki belevágott, és eljutott egy közepes szintre, őket még szinte soha sem hallottam panaszkodni, hogy ne érné meg. Sőt a tapasztalat az, hogy az ember egyre többet és többet szeretne ebből fantasztikus időtöltésből, nevezzük, akár sportnak, akár játéknak, akár szórakozásnak, akár jellemformáló eszköznek.
Salzmann Zoltán
Budapest, 2023. augusztus 14.
