Az első Pest alatti Duna túrámra még a gimnáziumban került sor.

A másodikra már felnőtt lányaimmal együtt, és azóta, a párommal, Mónival évente visszajárunk. Elmondhatatlan az a csend, béke, nyugalom, természet közeliség, és egymásra utaltság, amiben itt van részünk. (Kivéve persze az uszályok és szálloda hajók zúgása, ami viszont a pandémiában, szerencsére elmaradt.)

Testileg elfáradva, iszapos hajjal, de lelkileg feltöltődve, és csoki barnán érkezünk haza. Minden évben felmerült bennünk, hogy milyen jó lenne ezt másoknak is megmutatni! De aztán mindig szembesülünk vele, hogy akkor bizony nem ketten lennénk és így éppen a lényeg veszne el. Ebből a motivációból született meg negyedik könyvem, az 50 felett, 1655 alatt, ami a Duna Budapest alatti szakaszának túraleírása és egyben túrakalauza, de kedvcsinálója is.

Érdekel

Hobbijaim közül alighanem a kertészkedés számít a legújabbnak, hiszen mindössze öt éves múltra tekint vissza, jóllehet Gödöllőn, ebből még egyetemi szintű képzésben is részesültem.

Édesanyám váratlan halála után 2012-ben lettem kerttulajdonos, de a kertet sokáig csak nyűgnek éreztem, és nem is foglalkoztam vele. Aztán mintegy „terápiás” céllal kezdem bele a kertrendezésbe és kertészkedésbe. A terápia elmúlt, de a kert megmaradt, sőt egyre szebb lett. Akkoriban rendszeres mondásom volt, hogy „a növények meghálálják a gondoskodást.”

Első könyvem („Kertem – Fák, virágok, bokrok – emberek, rendszerek”) éppen a kertészkedésről, a kertről, és természetesen a kertészről is szól. A könyvet 2017-ben, egy sportbaleset következtében elszenvedett egy hónapnyi kényszerpihenő alatt írtam. A könyv a saját kertem kialakítása során összegyűjtött tapasztalataimat mutatja be, egyúttal azokra az igazságokra is rávilágítva, amik éppúgy helytállóak lehetnek egy kertben, mint a nagybetűs ÉLET-ben. A kertészkedés ma is rendszeres időtöltésem, és az írással mintegy váltják egymást. Egy kis írás, egy kis kert… főleg tavasztól őszig.

Kertem

Mai hobbijaim közül a vitorlázás volt az első, amivel megismerkedtem, és remélem az utolsó lesz, amit abbahagyok.

Egy szerencsés egybeesés kapcsán 1971-ben előbb tudtam vitorlás hajót vezetni, mint rendesen olvasni, de az utóbbi időben sajnos sokkal rendszeresebben olvasok, mint vitorlázom.

Volt idő, hogy rendszeresen vettem részt vitorlás túra versenyeken, különböző hajóosztályokban, sőt (arany)érmeim is vannak. A legemlékezetesebb versenyem egy kilenc és fél körös Balatonkerülő verseny volt, a Balaton Maraton 1998-ban, Soponyai Gézával és csapatával.

Egyetlen kupámat viszont pályaversenyen szereztem csillaghajóban, egy valódi olimpikon oldalán.

Egészen saját hajóm sohasem volt, de résztulajdonos többször is voltam, kisebb-nagyobb hajókban. A vitorlázással kapcsolatban még adósa vagyok magamnak és a VITORLÁZÁSNAK a meglevő irományok összerendezésével és könyvvé formálásával, de nem akaródzik nekiállni, mert akkor az olyan mintha lezárnám. Pedig azt még nagyon nem szeretném!

Ez a kártyajáték szintén azon hobbijaim közé tartozik, ami gyerekkorom óta változó intenzitással kíséri az életem.

A bridge-el még az általános iskolai években ismerkedtem meg, de rendszeres tevékenységemmé csak a sorkatonaság alatt, és főként utána, az egyetem alatt vált. A változó intenzitás pedig azóta is tart.

Bár bridzs versenyen mindössze kétszer vettem részt (mind a kétszer utolsó lettem), de a társasági és az online bridge, ma is rendszeres időtöltésem.   Más hobbimhoz hasonlóan a bridzsélményeimet, és a játék során nyert egyéb tapasztalatokat is könyvben örökítettem, meg, ami azonban még csak kézirat formában létezik.

Érdekel

Életemben az asztalos mesterségnek kétségkívül unikális szerep jutott – nem hivatás, de jóval több, mint egyszerű hobbi. Szabadidős elfoglaltságaim közül ugyanis ez az a szakma, amiből hivatalos (OKJ) képesítést szereztem. Sőt volt időszak, amikor komolyan fontolóra vettem az asztalos pályán való elindulást. 

Bár a gimnázium után édesanyám lebeszélt arról, hogy műbútorasztalos legyek, az asztalossághoz való kötődésem változatlanul kitartott. Olyannyira, hogy 2019-ben hivatalos formában is bekerült az életembe az asztalos szakma, amikor végzett asztalosként vehettem át a bizonyítványom.

Műhelynaplóm szerint 2017 óta legalább 250 kisebb-nagyobb munkadarab került ki a kezeim és a szerszámaim közül.

 A tanácsadás és az asztalosság „házasítása” során jött létre a több mint százhetven darabból álló kalapácsgyűjteményem, amit a „Kalapácsos ember mindent szögnek lát” mondás ihletett.

A gyűjteménnyel éppen a mondás mögött álló – és sokszor sajnos tényleg igaz – de általánosító nézet ellen szerettem volna kihívást intézni, mely szerint igenis van különbség kalapács és kalapács között. És ha az ember igazán ért a kalapácsokhoz, akkor tudja, hogy hol, mikor, melyiket érdemes használni, azon túl, hogy szöget beverni (majdnem) mindegyikkel lehet. Szóval itt és most is szeretném leszögezni, hogy nem csak a fák és a szögek különbözőek, de a kalapácsok is. Harmadik könyvemet látszólag a gyalogszékek elkészítésének szenteltem, részletesen bemutatva a munkafolyamatot az elsőtől az utolsó fázisig, de a könyv sokkal többről szól.

Érdekel

A 2021 óta havi rendszerességgel találkozó tizenfős asztaltársaság tagjai a Világ Dolgairól cserélnek eszmét, azaz csak olyanok kérdésekről, amire nincs, vagy csak minimális a ráhatásunk, ugyanakkor a téma jelentősége indokolttá teszi a minél több oldalról való feltérképezést és megismerést.

A résztvevők leginkább abban hasonlítanak egymásra, hogy nem csak meghallgatják, de kíváncsiak is egymás véleményére, anélkül hogy mások véleményét magukra nézve kötelezőnek tartanák.

A találkozások során a legfőbb irányadó szemlélet a nyitottságon és a tolerancián alapuló párbeszéd: őszinte kíváncsisággal hallgatjuk meg a másik véleményét, anélkül, hogy vitáznánk, vagy ha mégis, akkor anélkül, hogy a vitában bárki győzni akarna. Nézőpontok kötöttségek nélküli, könnyed cseréje zajlik, aminek a végén mindenki színesebb világlátással térhet vissza a hétköznapokba.

Érdekel

A golf egy 2006-ban kezdődött szerelem, ami majd tíz éves szünet után 2022-ben éledt újjá az életemben.

Ez a játék, számomra nem csak testmozgás, sport, kikapcsolódás, vagy akár a párterápia, hanem olykor a munka helye is, függően attól, hogy kivel játszom, és miről beszélgetünk közben.

A golfhoz való szoros kötődésemet jól jelzi legújabb, hetedik könyvem, amelyben a golf közege kerül a főszerepbe. A történetben a valóság és a fikció között mozogva arra a kérdésre keresek és adok választ, hogy hogyan juthat el valaki Magyarországról indulva, golfban az olimpiai bajnoki címig. A könyvben saját golftanulásom története is megelevenedik, valamint számos tapasztalatot is levonok a történtekből, mind a golfra, mind a nagybetűs ÉLETRE vonatkozóan.

Hogyan lettem olimpiai bajnok golfban?

Miért jó és érdemes golfozni?

Aki szeretné kipróbálni ezt a nagyszerű játékot testközelből is, ne hezitáljon jelentkezni, hogy találjunk egy közös időpontot.

Érdekel

Mindig is örömömet leltem az írásban, bár szépírásból alsó tagozatban folyamatosan hármasom volt.

Miközben nemrég elvégeztem egy íróiskolát, szembesülnöm kellett vele, hogy kiváló író valószínűleg sohasem leszek, mert az egy másik szakma, amit úgy tűnik, nem szeretnék elsajátítani, mert kiváló íróvá válni nagyon munkásnak tűnik.

Ugyanakkor szintén az íróiskolában szembesültem vele, hogy írni nem csak a kiváló írók írhatnak.

A lehetséges témákat tekintve viszont semmiképpen sem szeretném bekorlátozni magam. Gyakorlatilag bármilyen témáról örömmel jelentetek meg hosszabb-rövidebb tartalmakat, legyen azok szakmaiak, társadalmiak vagy egyszerű hobbik.

Így alakult ki, eddigi hét könyvem témaválasztása is, amikben egymástól igen távoli témákat és élethelyzeteket dolgoztam fel.

A szakmai tartalmak leginkább a Salzmann & Partners utódlási blogjában jelennek meg.

S&P Blog

Az inkább szépirodalmi jellegű írások az alábbi linken érhetők el.

Könyvek és írások